Lőrincz Katalin

Lőrincz Katalin

-

Progress Étteremhálózat Kft. (McDonald's)

HR Adat és Kompenzációs Specialistaként dolgozom a McDonald's-nál. Pozíciómban egyszemélyes csapatként a HR KPI-okért, riportokért és a kompenzációs folyamatok működtetéséért, szabályozottságáért felelek. McCaféban kezdtem diákként, majd átjelentkeztem HR gyakornoknak az irodánkba a recruitment csapathoz. Úgy döntöttem nem a szakmámban szeretnék elhelyezkedni, megszerettem a HR-t és nem akartam itt hagyni a Mekit sem. Idén nyáron voltam hét éves a cégnél és innen szeretnék nyugdíjba menni.

Az egyik legnagyobb büszkeségem a kritikus szemléletem, a folyamatos kérdés: lehetne-e jobban csinálni? Soha nem fogadom el azt a választ, hogy „mindig így csináltuk.” Erre a legjobb példa az irodai beléptetési folyamatunk automatizálása. A helyzet így nézett ki: ha egy új belépő jön az irodába, a recepciónak belépőkártyát kell intéznie, az IT-nak laptopot, az egyik HR-es ajándékcsomagot készít elő, a másik munkaszerződést… Szinte mindenki csinál valamit és ezt eljátsszuk minden belépőnél - szerintem ezt minden HR-es átérzi. Sok onboarding eszköz elérhető és megvásárolható, de nem lesz itt holnapra, sőt, sokszor már az fél év mire a specifikáció elkészül. Nagyon nyugodt ember vagyok, mégiscsak gyorsétteremnél dolgozom és hozzászoktam, hogy ennyit semmire nem lehet várni. Így hát, amikor Andi, a HR Igazgatónk ismételten frissítette a folyamatleírást, hogy kinek milyen feladata van és ne felejtsük el - én pedig tudtam, hogy úgyis elfelejtjük, feltettem a szokásos kérdést. Lehetne ezt jobban? Az emberi erőforrás a legértékesebb, ezért azt vallom, amit csak lehet, delegáljunk a számítógépeknek. Utána néztem az interneten, hogy milyen megoldások vannak és elkészítettem az automatizált "irodai változásokat”. A megoldás egyszerű volt: egy űrlap kitöltése után mindenki e-mailt kap a feladatairól. Következő szerdán bemutattam Andinak - aki szerencsére mindig pozitívan fogadja az ehhez hasonló meglepetéseimet - és el is kezdtük használni. A legnagyobb eredmény pedig, hogy megszereztem egy tudást, amit azóta sikerült több hasonló helyzetben alkalmaznom. Emiatt sikerült azóta egy olyan end to end automatizációt felépítenem, amit országos szinten közel 100 felhasználóval közösen használunk és a teljes éttermi vezetői életutat végig kíséri kontroll és HR adminisztrációs szempontból. Bár üzleti eredménye a másodszor említett folyamatomnak erősebb, és az technikailag is összetettebb, én az elsőre vagyok a legbüszkébb.

A leginkább mérhető eredményem az egyik juttatásunkhoz kapcsolódik. Egy technikai elakadás miatt korábban nem tudtuk bevezetni a juttatást, de készítettem egy megoldást, amit azóta is országosan használunk. Ahogy a vezetőm is említette, ezzel kapcsolatosan 2025-ben 30 millió forint költséget tudtam megtakarítani, idén pedig várhatóan 36 milliót fogok. A másik terület, ahol a legnagyobb hatást érzem, a hatékonyságnövelés. Már gyakornokként is láttam, hogy ha valamit legalább ötször ugyanúgy csináltam meg, akkor valószínűleg nem hatodszorra kell gyorsabban csinálnom, hanem egyszer kell jól átgondolnom. Akkor egy újítással közel napi másfél óra kattintgatást váltottam ki, azóta pedig ez a szemlélet végig kíséri a munkámat. Sokszor egy apró fejlesztés is rengeteg időt tud spórolni. Ennek köszönhetően ma már rendszeresen fordulnak hozzám a szervezet különböző területeiről, ha folyamatfejlesztésről vagy automatizálásról van szó. Fontos hatásom az is, hogy sikerült megerősítenem a HR adat vezérelt működését. A megfelelő adatbázisok kialakításával ma már percek alatt tudok riportokat készíteni, a Power BI bevezetésével pedig a HR-adatok sokkal átláthatóbbá és könnyebben értelmezhetővé váltak. Emellett a MS Power Automate és SharePoint lehetőségeire épülő fejlesztéseimmel olyan megoldásokat vezettünk be, amelyek egyszerre növelik a hatékonyságot, a kontrollt és a HR megítélését a szervezeten belül. Számomra azonban a legfontosabb hatás nem számokban mérhető, hanem a kultúrában. Abban, hogyan reagálunk egymás hibáira, segítségkérésére. Amikor egy étteremvezető e-mailt ír, mert hibázott, mindig biztosítom, hogy ha akarnám sem tudnám megjegyezni, ki melyik hónapban hibázott, és őszintén nem is érdekel. Sokkal fontosabb, hogy szólt. Ezt én is a saját vezetőmtől tanultam meg és próbálom továbbadni. Szerintem a legjobb szervezetek nem azok, ahol nincsenek hibák, hanem azok, ahol az emberek mernek időben szólni, mert tudják, hogy a cél nem a hibás megtalálása, hanem a megoldás.

A szakmai hitvallásomat talán egy mondat foglalja össze a legjobban: mindenkinek az a feladata, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából, a környezetének pedig az, hogy erre lehetőséget teremtsen. Szerintem a legjobb ötletek ott születnek, ahol az emberek támogatva vannak, mernek önállóan gondolkodni, cselekedni és ezáltal fejlődni. Én is azért lehetek ma itt, mert valaki meglátta bennem a potenciált, és pályakezdőként is bizalmat szavazott nekem. Azóta próbálok én is így gondolkodni.

Jelenleg a saját szervezetemen belül vállalok aktív szerepet a közösség építésében. Rendszeresen osztok meg új ötleteket, megoldásokat, és képzéseket tartok kollegaimnak, mert hiszek abban, hogy a tudás akkor ér a legtöbbet, ha továbbadjuk. (És abban is, hogy könnyebb egymástól kérdezni, mint egy külsős oktatótól.) Introvertált emberként ez számomra egyben tudatos fejlődés is: keresem azokat a helyzeteket, ahol nemcsak folyamatokat, hanem szakmai kapcsolatokat is építhetek.

Szerintem fontos, hogy HR-esként mindig a saját üzleti környezetünkben gondolkodjunk. Viccesen hangzik, de akármilyen meetingen ülök, mindig ugyanaz jut eszembe: a nap végén mi hamburgereket árulunk. Hiába dolgozom a HR-en, én is azért vagyok itt, hogy valaki valahol a lehető legjobban tudjon vendégeket kiszolgálni. Emiatt mindig emlékeztetem magam arra is, hogy tulajdonképpen az éttermi kollégáim képviselője vagyok az irodában. Ha egy folyamatot egyszerűbbé tudok tenni, időt vagy pénzt tudok megtakarítani, vagy leveszek egy felesleges adminisztrációs terhet a vállukról, akkor már hozzáadtam valamit az üzlet működéséhez. És mondhatnánk, hogy a Mekinél nem életeket mentünk, de egy jó hamburger sokszor életmentő tud lenni – aminek az én munkám is egy háttérbeli, de fontos része.